Itt vagyok

-          Azonnal menj a szob�dba! Nem n�zheted meg ezt a butas�got!

-          Na de anya! Ez a kedvenc m�sorom. �s a neve Inu…

-          Nem �rdekel! NYOM�S ALUDNI!!!!

-          Rendben! De ne merj ut�nam j�nni! – ki�ltottam m�rgesen �s becsaptam magam m�g�tt az ajt�t. – „Olyan h�lye tud lenni n�ha anya. Tudja j�l hogy az Inuyasha a kedvenc sorozatom, de nem engedi, hogy megn�zzem.” – m�rgel�dtem magamba. Gyorsan levettem a ruh�imat �s �t�lt�ztem pizsam�ba. Ut�na oda siettem az ajt�hoz, �s j�l hozz� csaptam az egyik papucsom, hogy �desany�m tudt�ra adjam, baromi pipa vagyok r�. A szemem tiszta k�nny volt. Tudtam nem �rdemes az ilyen�rt s�rni, de akkor is. B�rcsak �n is ott lenn�k vel�k. Az a sok kaland, vesz�ly. Hogy szeretn�m egyszer l�tni Naraku arc�t, ahogy k�ny�r�g Inuyashanak, hagyja meg a mocskos kis �let�t. Ezek a gondolatok j�rtak a fejembe, am�g el nem nyomott az �lom. De ez most m�s volt. M�r akkor �reztem, hogy nem az �gyamban vagyok. K�l�n�s szagokat �reztem. A h�v�s szell� cir�gatta az arcom. A szemem ekkor hirtelen felpattant. Fel�ltem, �s k�r�l n�ztem. most m�r biztos volt hogy nem az �gyamban vagyok. Egy z�ld domboldalon �ltem. A domb mellett f�k voltak, �s nem messze t�le egy kis falu. A leveg� nagyon friss volt, mint az Alpokban. Fel�lltam �s elindultam a falu fel�. M�r legal�bb egy �r�ja mehettem, de a falu egyre t�volabbinak t�nt. Ekkor halk gyerek s�r�st hallottam a k�zelben. Elindultam a hang ir�ny�ba, �s l�ttam hogy egy kisl�ny s�r az egyik fa t�v�ben.

-          Mi a baj kisl�ny? – sz�ltam hozz� a legkedvesebb hangomon.

-          Se…semmi. Csa…csak azt hiszik, hogy elloptam egy alm�t �s most meg…megakarnak verni. – szipogta a l�ny.

-          Jaj nyugodj meg. Bizony�ra mostanra m�r elfelejtett�k. – mondtam �s �t�leltem l�gyan a cs�pps�get, hogy megnyugodjon, de ekkor f�lelem r�zta meg a testem. Kiss� eltoltam magamt�l a l�nyt �s l�ttam, hogy gesztenyebarna szemei v�r�sek lesznek, �s hossz� karmai n�nek. Felsik�tottam �s eldobtam magam el�l a l�nyt.

-          Ki vagy te? – ki�ltottam oda k�ts�gbe esetten.

-          L�tom nem vagy olyan ostoba, mint hittem. Nem baj, az �ld�z�st �gy is sokkal jobban szeretem! – el�ttem m�r nem az, az aranyos gyermek �llt, mint n�h�ny pillanat el�tt. Helyette egy-k�t m�ter magas z�ld haj�, v�r�s szem� valami �llt. Hossz� karmai feket�k voltak �s a b�re ronda lila volt.

-          Mi vagy ki vagy, te?

-          Koiko vagyok, az alakv�lt� d�monn�. – nevetett fel g�nyosan a szellem.

-          „Egy d�mon???” – k�rdeztem magamt�l k�ts�gbe esetten.

-          H�t aranyom, rem�lem, elb�cs�zt�l azokt�l akiket szeretsz. De ha nem…. engem az se �rdekel. - ki�ltotta �s nekem rontott, de m�g idej�ben elugrottam el�le. - Nem adod olcs�n az �leted mi? – morogta m�rgesen a szellem �s �jra nekem t�madt. Olyan gyors volt hogy m�g elhajolni sem volt id�m ez�rt a csap�s telibe tal�lt, �s felszak�totta az oldalam.  �n meg er�tlen�l a f�ldre estem. �jb�l nekem j�tt, de annyi er�m m�g volt hogy bele r�gjak, �m most a m�sik oldalam �rte a t�mad�s, amely m�lyebb volt a m�sikn�l. Az oldalamb�l �ml�tt a v�r, m�r alig l�ttam. Tudtam hogy r�vid �letemnek imm�r v�ge �s becsukott szemmel v�rtam a hal�lom.

-          Rem�lem finom a h�sod! – kacar�szott kegyetlen�l Koiko.

-          �llj csak meg! – hallottam egy ismer�s hangot. A hang ir�ny�ba ford�tottam a fejem �s megl�ttam �t. A sz�vem egyre nagyobbakat dobbant, m�r �gy �reztem, kiugrik a hely�r�l.

-          Takarodj innen te korcs, k�l�nben te is a vacsor�m leszel, mint ez a l�ny itt! – mormogta az alakv�lt� �s r�m mutatott. � is r�m n�zett, egyenesen a szemembe. Tudtam, hogy kiolvasta bel�l�k, hogy rettegek, majd k�t szem�t ism�t arra a rusnyas�gra emelte.

-          Az egyetlen, aki enni fog az ez a l�ny lesz, akit te most a vacsor�dnak sz�nsz! – ord�totta majd elkezdett a sz�rny fel� futni.

-          Ha ennyire meguntad az �tkozott �leted akkor h�t tess�k! – �s Koiko is elindult fel�. Minden olyan gyorsan t�rt�nt hogy t�n haland� szem nem is l�tta volna. De �n l�ttam. Mikor a megment�m a d�monn� el� �rt, felugrott �s karmaival t�madta a sz�rnyet.

- VASROMBOL� L�LEKRABL�! –hallottam az ismer�s mondatot, �s sz�tszabta a d�mont. – Na, ez k�nnyen ment! J�l vagy? – k�rdezte mik�zben fel�m fordult. Nem sz�ltam, csak b�lintottam. Pr�b�ltam fel�llni de nem ment, �s egyszer csak minden s�t�ts�gbe borult. Csak ennyit hallottam m�g: „H���! Nehogy meghallj nekem!Hallod?!”.

         Mikor �jra kinyitottam a szemem, megint m�s helyen voltam. Egy kunyh�ban �s egy �gyf�les�gen fek�dtem. Felpr�b�ltam �lni de sz�r� f�jdalmat �reztem az oldalamn�l. Megtapintottam azt a pontot, ami f�jt �s �reztem, hogy ott az a seb, amit Koiko ejtett rajtam. De �reztem azt is, hogy valaki bek�t�tte.

-          Teh�t m�gsem �lmodtam. – vontam le a k�vetkeztet�st.

-          �gy t�nik, fel�bredt�l. – hallottam egy l�gy hangot. Tekintetemet a bej�rat fel� ford�tottam �s ott �llt egy fiatal l�ny, kez�ben egy kos�rral, amiben k�l�nf�le n�v�nyek voltak. A sz�vem ism�t elkezdett hevesen verni, mint akkor, tegnap este.

-          Nyugodj meg, nem akarok semmi rosszat! – mondta �s le�lt az �gyam mell�. – Egy�bk�nt a nevem…

-          Kagome. – v�gtam a l�ny szav�ba.

-          Igen! Honnan tudod? Net�n tal�lkoztunk m�r?

-          Nem. Csak ismerlek t�ged. – mondtam halkan. Nem hittem a szememnek

-          �rtem! Gondolom akkor a t�bbieket is! – mosolygott r�m

-          H�t igen! – �s �n is viszonoztam a mosolyg�st. – „ Ezt nem hiszem el! Teljes�lt a k�v�ns�gom. Nem mondhatom el nekik, hogy csak rajzfilmfigur�k. Elt�rne benn�k a m�cses, vagy fel sem fogn�k”

-          Ha m�r tudod a nevem, akkor el�ruln�d, hogy a tied mi?

-          A nevem K�rmen.

-          Nagyon sz�p n�v, b�r m�g nem hallottam. K�rdezhetek m�g valamit.

-          Persze! Csak nyugodtan. – nevettem fel.

-          Te is a j�v�b�l j�tt�l?

-          Hogy mi? Honnan tudod?

-          A ruha, ami rajtad volt ugye pizsama volt?

-          Mi az hogy csak volt? – k�rdeztem kiss� idegesen.

-          H�t el�gg� v�res lett �s sz�t is szakadt f�ls�d. M�g szerencse hogy Inuyasha r�d tal�lt �s ide hozott miel�tt az a szellem felfalt volna.

-          Igen. V�rj�l csak! Ha Inuyasha hozott ide, akkor ugye nem l�tta a….

-          Nem dehogy is. Most is a f�ls�je van rajtad. – mondta. V�gig n�ztem magamon �s t�nyleg az � f�ls�je volt rajtam.

-          Kagome! Nem tudn�l valami m�s ruh�t adni nekem? Nem, mint ha nem lenne k�nyelmes, de gondolom, kell Inuyash�nak.

-          Hm. Megk�rdezem a falusiakat. H�tha tudnak adni neked valami ruh�t.

-          K�sz�n�m sz�pen!

-          De el�tte kicser�lem a k�t�sed. – seg�tett fel�lni. Hamar letekerte az am�gy teljesen v�res k�t szert. - De furcsa!

-          Mi a baj? – k�rdeztem f�lve.

-          Szinte teljesen begy�gyult. �m m�g f�jni fog, �s a heg is meg fog maradni, de az�rt m�g bek�t�m, h�tha felszakad. – mondta �s bek�t�zte azt.

-          Ezt is k�sz�n�m! - mondtam �s lecsuktam a szemeim, mintha aludn�k. � lassan fel�llt �s kis�t�lt. Ott m�r v�rt�k valakik.

-          Na mi van vele? – k�rdezte egy piros ruh�s, feh�r haj� fi�.

-          J�l van, m�r besz�ltem vele. Nagyon kedvesnek t�nik. De k�pzelj�tek el mindegyik�nket, ismer!

-          T�nyleg?! – k�rdezte Sango.

-          Igen! �s k�pzelj�tek � is a j�v�b�l j�tt, mint �n. Most megyek, hozok neki egy m�sik ruh�t, mert mondta, hogy gondolja neked kell a f�ls�d.

-          Rendben! – b�lintott Inuyasha.

-          Elk�s�rlek!(Sango)

-          Ok�! – �s m�r el is indultak. Hamar vissza�rtek t�bb ruh�val is.

-          Ilyen gyorsan ment? – k�rdezte Miroku.

-          Igen. Ezek a falusiak nagyon seg�t�k�szek. Mindj�rt j�v�nk – �s a l�nyok bementek K�rmenhez.

-          � m�r meg is j�tt�l, vagyis j�ttetek. Szervusz, a nevem K�rmen.

-          Az eny�m…

-          Sango! Tudom!

-          Akkor j�!

-          Tess�k! A falusiak egy csom� ruh�t adtak, hogy kedvedre v�logass. – ny�jtotta oda a ruh�kat Kagome.

-          Nagyon sz�pen k�sz�n�m! – mondtam, �s m�r n�ztem is a ruh�kat mikor a kezembe akadt egy k�k kimon�, ez�sth�mz�ssel. – Azt hiszem, megvan a ruha amit felveszek.

-          Ez t�nyleg nagyon sz�p! – mondta egyszerre a k�t l�ny. Gyorsan f�l�lt�ztem, amennyire csak tudtam, hisz m�g mindig f�jt a seb. Hossz�, barna hajamat most alul megk�t�ttem, ahogy Sango is szokta, egy k�k szalag seg�ts�g�vel. A l�nyok seg�tettek f�l�llni, �s mint ha energia t�lt�tte volna el a testemet. Kiment�nk �s megl�ttam Mirokut, Shippot, Kirar�t �s Inuyash�t. Ott szorongattam a kezemben a f�ls�j�t. Elindultam fel� �s pontosan el�tte meg�lltam.

-          Ez a tied, ha j�l tudom. – mondtam mosolyogva, �s oda ny�jtottam a ruh�j�t.

-          Ja, k�sz. – �s elvette azt.

-          A nevem K�rmen. – �s odany�jtottam a kezem. � egy ideig t�tov�zott, majd megfogta �s megr�zta. Ekkor Miroku hirtelen f�lre l�kte Inut.

-          Milyen sz�p vagy �s csod�latos. Lenn�l a gyermekeim anya? – tette fel a megszokott k�rd�st. �n csak sz�pen elmosolyodtam �s…. BAMM! J�l pofon v�gtam. – Teh�t a v�laszod nem. – vonta le a k�vetkeztet�st szeg�ny Miroku, �s egy sz�p v�r�s k�znyom lett az arc�n.

-          Hm. Vajon honnan tudtam, hogy ezt fogja k�rdezni? – k�rdeztem ink�bb magamt�l, mint a t�bbieket.

-          Tal�n meg�rz�s. Egy szoknya pec�rt�l m�st nem v�rhatunk. – mondta a miko �s a v�llamra tette a kez�t.

-          Honnan j�tt�l? Mert Kagome mondta, hogy te is a j�v�b�l j�tt�l vagy honnan - szegezte a k�rd�st nekem Inu.

-          Nem fontos honnan j�ttem. A l�nyeg hogy nagyon messze �lek Jap�nt�l.

-          �rtem. Csatlakozol hozz�nk? – tette fel a k�rd�st szokatlanul Inuyasha.

-          J�l vagy? – k�rdezte Kagome, mik�zben megfogta a fi� homlok�t.

-          T�k�letesen. Nagyon j� reflexei vannak, �s �gyesen mozog. Amikor az a d�mon r�t�madt, akkor nagyon �gyesen kit�rt el�le.

-          H���t, tudod nagyon sokat torn�szok, �s nem igen vagyok az a b�k�s l�ny. – mondtam egy kicsit k�nosan.

-          Akkor h�t nem fog annyira tal�n meggy�lni a bajod a szellemekkel – mondta Shippo mik�zben a v�llamra ugrott.

-          Ugyan m�r! �n sajnos nem vagyok miko, d�mon vagy m�s k�pess�gekkel meg�ldott emberke. �n csak egy �tlagos 15 �ves tini l�ny vagyok.

-          Akkor h�t mire v�runk m�g?! Induljunk! – �s egy�tt �tnak indultunk Inuyasha vezet�s�vel. A l�nyokkal egy kicsit lemaradtunk �s Kagome sebtibe oda s�gta nekem. – �gy l�tom szimpatikus vagy Inuyash�nak.

-          Mib�l gondolod? (meglep�d�m)

-          M�g senkinek sem mondta „nem csatlakozol-e hozz�nk”.  F�leg nem ilyen hamar. De ha nem mondta volna, �gy is ki k�ny�r�gtem volna! – magyar�zta nagyon kedvesen Kagome. B�lintottam. J�l ismertem Inuyash�t k�v�lr�l. Hossz�, feh�r haj, arany szemek, a piros ruha �s a cuki f�lek. �s megk�zel�thetetlen. De bel�lr�l m�g nem igaz�n. Tudtam hogy nagyon makacs, �nfej�, ingerl�keny, de n�ha szerethet� is. Vajon mi�rt ilyen kedves velem? �s m�rt �rzem �gy, mintha kutakod� tekintetek lesn�k minden mozdulatunkat? A mellettem l�v� bokorb�l halk sustorg�st hallottam �s idegesen oda ford�tottam a tekintetem, de semmi.

-          K�rmen! Nem j�ssz m�r? – sz�lt ut�nam Miroku egy kiss� durc�san.

-          De. Rohanok! – ki�ltottam �s elkezdtem futni. Mikor be�rtem �ket egyszerre elindultunk tov�bb.

-          Mi�rt maradt�l le? – k�rdezte egy kicsit k�z�ny�sen Inu.