Ki ez a fi�? I. r�sz

 �jszaka az erd� maga a s�t�ts�g. Egy s�t�t �rny suhan a f�k k�z�tt, oly gyorsan, hogy szabad szemmel senki sem l�tn�. K�nnyeden, nesztelen�l halad c�lja fel�, amit nem sok�ra el is �r. Egy kis tiszt�sra �rkezett, amit f�k, �s bokrok �veztek. Ott h�t szem�lyt tal�lt, akik tal�n az igazak �lm�t aludt�k, nem tudv�n, hogy hal�los vesz�ly fenyegeti �ket, �s az m�r a nyakukon van.

*

K�vetnek. �rzem. Ez az ostoba �rz�s. A hideg futk�rozik a h�tamon, tegnap d�lel�tt �ta. M�r megint. Mintha valaki a lelkembe akarna marni. �s ez a valaki, a k�ts�gbe es�s.

-          K�rmen! – sz�l�tott meg valaki.

-          Mi van? – k�rdeztem f�l�nken.

-          J�l vagy? Csak �gy folyik r�lad a verejt�k. – mondta a most mell�m �rkez� Inuyasha.

-          Persze, semmi bajom. Csak egy kicsit f�radt vagyok. – v�laszoltam, �s f�radtan pr�b�ltam n�zni.

-          Igaza van K�rmennek! �n is elf�radtam. M�r egy eg�sz napja gyalogolunk. – nyavalyogta Kagome.

-          Nem �llhatunk meg. - v�laszolt cs�k�ny�sen a fi�.

-          M�gis mi�rt nem? – csod�lkozott Sango velem egy�tt.

-          Mert nem �s k�sz. – jelentette ki.

-          M�r pedig �n nem vagyok hajland� tov�bb menni! - hallottam Kagome hangj�t �s egy tompa puffan�st. Le�lt a f�ldre.

-          Kellj m�r f�l te ostoba! Nem �llhatunk meg. – tajt�kozott Inu.

-          M�r megint veszekednek. – mondta Miroku �s csak cs�v�ltuk a fej�nket.

-          Addig nem �llok f�l, am�g meg nem mondod mi�rt nem �llunk meg.

-          Az�rt mert ez a feh�r szellemvad�szok erdeje! – kiab�lt mag�b�l kikelve a fi�.

-          A feh�r szellemvad�szok erdeje? Az meg mi a fr�szkarika?! – csattantam fel. Egy sz�t sem �rtettem az eg�szb�l.

-          K�t f�le szellemvad�sz csapatot k�l�nb�ztet�nk meg.  Az egyik a fekete szellemvad�szok, akik p�nz�rt k�pesek meg�lni szellem t�rsaikat…. – kezdett bele mond�j�ba a szerzetes, de Kagome a szav�ba v�gott

-          �gy �rted, hogy ezek a szellemvad�szok is d�monok.

-          Igen, de mondtam volna, ha nem szak�tasz f�lbe. – n�zett Miroku m�rges szemekkel szeg�ny l�nyra. – Na,  sz�val, akkor folytatom. Ez a fajta „zsoldos” csak p�nz�rt, vagy �nv�delemb�l �li meg t�rsait. Nagyon sokan vannak, azonban k�nnyen meghalnak, ellent�tben a feh�r szellemvad�szokkal. Kevesen vannak, �m roppant er�sek. Hatalmas erej�k van, �s var�zsolni is k�pesek. Nem igaz�n fogadnak el p�nzt, vagy m�s �rt�kes t�rgyat, csak ha sz�ks�g van r�. De �k minden egyes szellemet meg�lnek, aki az �tjukba akad.

-          M�g egy magam fajta f�lszellemnek sem k�m�lnek. – s�hajtotta Inuyasha.

-          „Most m�r �rtem m�rt nem akar Inuyasha meg�llni. Gyorsan t�l akar jutni ezen a rengetegen, �s semmi k�pen nem szeretne meg�llni” – gondoltam magamba �s l�ttam, hogy a t�bbiek is egyet �rtenek velem gondolatban. Kagome szeme tele volt �szinte agg�d�ssal �s l�thatatlan, �m de �szre vehet� k�ts�gbe es�ssel. Ahogy �n is.

-          Akkor h�t induljunk. – �llt fel hirtelen Kagome. Mindenki b�lintott, �s elindultunk. Tettem n�h�ny l�p�st majd… meg�lltam. valami�rt nem tudtam mozogni. Pr�b�ltam becsukni a szemem, de nem ment. A t�bbiek gondtalanul haladtak tov�bb, �szre sem v�ve, hogy elt�ntem. Azt�n elt�ntek a szemem el�l. Be�rtek a s�t�t, nyugtalan�t� erd�be. Ki�ltani pr�b�ltam, de a sz�m n�m�n mozgott.

-          Ne er�lk�dj, semmire sem m�sz vele. – hallottam egy fi� hangj�t. Valahol a h�tam m�g�tt �llhatott. – Milyen �rdekes. Csak te vetted �szre, hogy k�vetlek titeket. – �s akkor el�m l�pett. Egy sz�ke haj�, fekete szem� tized�ves sr�c �llt el�ttem. A ruh�zata hasonl�tott Sango�ra, de neki az eg�sz vajsz�n� volt, �s a p�nc�lja h�feh�r. – Bocs�ss meg nekem, hogy �gy csapd�ba ejtettelek, de meg kell �ln�m azt a korcsot. Hogy is h�vj�k? Ja, megvan. Inuyasha. – ez m�r nekem sok volt. Nem �rtettem az eg�szb�l semmit. Pr�b�ltam becsukni a szemem, de nem ment. Meg pr�b�ltam �jra, meg �jra ki�ltani seg�ts�g�rt, de nem j�tt ki hang a sz�mon. Hogy, hogy a t�bbiek nem veszik �szre a hi�nyomat? �s ki a fene ez a sr�c, miket hord itt nekem �ssze? Csod�lkozva n�ztem a fi�ra, aki tudta mire gondolok.

-          Az�rt nem veszik �szre, hogy nem vagy ott, mert egy ill�zi� helyettes�t t�ged. Tegnap este, amikor ettetek, kit�ptem egy sz�l hajadat. Nem veheted �szre, hiszen t�l gyors voltam. – mondta nagyk�p�en �s len�z�en. Istenem, tuti hogy megvern� Narakut �ntelts�gben. – Sajnos itt kell, hagyjalak. Meg kell �ln�m a kis korcs bar�todat. De az�rt itt hagyok neked valamit. - �s lerakott el�m egy t�kr�t. Fogalmam sem volt honnan vette el�, de nem ez volt benne a l�nyeg. A t�k�rbe l�ttam, ahogy a bar�taim b�k�sen mennek �s hogy… hozz�m besz�lnek. Igaza volt a fi�nak. Az a hasonm�s teljesen �gy n�zett ki, mint �n. Azt�n mire �jra feln�ztem, a foglyul ejt�m m�r sehol nem volt. Gondolkodtam, hogyan szabadulhatn�k meg ebb�l a m�gikus szor�t�sb�l, mikor eszembe jutottak Miroku szavai: „A feh�r szellemvad�szok kevesen vannak, �m nagyon er�sek. Hatalmas erej�k van �s var�zsolni is k�pesek”.  Ekkor d�bbentem r�, hogy ez a piszkosul j�k�p� fi�, egy……  feh�r szellemvad�sz.

Ki ez a fi�? II. r�sz

Voltatok m�r olyan helyzetbe, hogy l�tt�tok a bar�taitokra vesz�ly leselkedik, de te nem tehetsz semmit? �n sajnos ebbe a katyvaszba keveredtem. Tehetetlen�l meredtem a t�k�rre. Mit sem sejt� bar�taim j�kedv�en haladtak el�re a rengetegbe. Ezernyi gondolat futotta meg az elm�m percr�l, percre. Hogyan szabadulhatn�k meg innen? Mi ez a t�k�r? Ki ez a fi�, �s milyen sz�nd�ka van velem? �s v�g�l: m�rt csak �n �rz�kelem? Gy�t�rt a gondolat, menek�lni tudtam volna, ha tudtam volna. A fi� sz�lsebes haladt a f�k k�z�tt, a t�bb m�terre l�v� f�ra �gy ugrott r�, minthogyha az egy szimpla l�p�s lett volna. �gy mozgott, mint egy p�rduc. Kecsesen, �s vill�mgyorsan. F�, t�nyleg nem hencegett hogy milyen gyors. Nan�, hogy nem vettem �szre este. Foglyul ejt�m be�rte Inu�kat. Hangjukat is hallani v�ltem. Lassan �rthet�v� v�ltak a szavak.

-          Mikor van m�r v�ge ennek az unalmas erd�nek?! – nyavalygott �desen Shippo.

-          Ha nem fogod be, hiddel hamar ott tal�lod magad a v�g�n – fenyeget�z�tt h�tra n�zve a mi kis f�lszellem�nk.

-          Inuyasha! Csak most ne kezd el. – intette le Sango �s Miroku egyszerre. Hogy ezek hogy-hogy nem j�ttek m�g �ssze? J�l van. Ezt a k�rd�st f�l sem tettem.

-          J�l van, j�l van. De ha m�g egyszer megsz�lal �n… - de hamar elhallgatott (szerencs�re). R�j�tt hogy most nem ez a legmegfelel�bb alkalom a k�t�zk�d�shez.

-          De hideg lett hirtelen, �rzitek? – d�rzs�lgette a kez�t Kagome.

-          Igazad van. De ne feledkezz�nk meg, hogy ebbe az erd�be var�zslattal b�r� l�nyek vannak, �gyhogy lehet hogy…. (Miroku)

-          … az erd� is var�zslattal b�r! Igen Miroku igazad van – folytattam „�n” a mondatott. Mindenki but�n n�zett a kl�nomra.

-          K�rmen! Ezt te meg honnan a fen�b�l tudod. – dadogta Inuyasha. A hasonm�s feln�zett, majd az �n ez�stsz�rke sz�n� szemem helyett egy v�r�s szemp�r vill�dzott ott. Majd k�dd� v�lt, �s elt�nt. Mintha nem is l�tezett volna.

-          Ez meg mi volt? – n�zett k�rd�n Sango. Mindenki olyan volt, mintha azt hitt�k volna T�NYLEG elt�ntem.

-          Akkor most K�rmen….

-          Nyugi nem hallt meg. – szak�totta f�lbe Kagom�t a sz�ke fi�. A f�k �rny�k�b�l lassan kis�t�lt, �s egy d�g�s mosolyt eresztett meg a l�nyok fel�.

-          Na, te meg ki vagy sz�pfi�? – k�rdezte Inu olyan flegm�n �s lekicsinyl�en, ahogy csak t�le kitelik.

-          Aki t�ged nem sok�ra meg�l. – v�laszolt hal�l nyugisan. Hogy sz�tr�gn�m most a fej�t. Tudj�tok agressz�v csaj vagyok. A sr�c m�g mindig mozdulatlanul, sz�vd�gleszt� mosollyal �llt bar�taim el�tt. Sango �s Kagome – ha mondhatom �gy – szinte elolvadtak volna a „gy�ny�r�s�gt�l”. B�r ink�bb csak Kagome. Miroku, �s Shippo hol a l�nyokra, hol a foglyul ejt�mre n�ztek. Inu m�r a kiakad�s sz�l�n �llt, �gy hogy csak m�sodpercek k�rd�se volt, hogy az id�z�tett bomba robbanjon.

-          Na mi van bl�ki? M�r megt�madni sincs merszed? – vonta k�rd�re pimaszul a sz�ke (mostant�l, csak �gy fogom emlegetni).

-          Keh! Nem vagyok �n cirkuszi majom, akit kedvedre ugr�ltathatsz. Meg egy�bk�nt sem lenne es�lyed k�ly�k.

-          K�ly�k? Szerinted h�ny �ves vagyok te kutya, ha? – �v�lt�zte a fi� torka szakadt�b�l.

-          Nem is a korod miatt mondtam, hanem az�rt, mert nem igaz�n hiszem, hogy egy igazi harcos foglyul egy gyenge l�nyt. – oktatta ki Inu. �, v�rjunk csak…. Azt mondta, hogy GYENGE L�NY??? Inuyasha, ez�rt m�g meg fizetsz!

-          Mi? Inuyasha szerinted ez a fi� rabolta el K�rment? – ugr�ndozott �ssze-vissza Shippo.

-          Oh, h�t igaz, ami igaz. Nem volt a l�nnyal szemben tisztess�ges, de ez volt az egyetlen m�dja annak, hogy a k�zeledbe f�rk�zzek, te szellem.

-          Mir�l hablagyol ez az idi�ta? – k�rdezte most m�r teljesen kik�sz�lve Inu.

-          Jaj ne! Ez a fi�, ha j�l �rtelmeztem egy…. – t�rt �szhez Kagome.

-          …. egy feh�r szellem vad�sz. Igen az vagyok, az�rt j�ttem, hogy lesz�moljak veled, bl�ki. – jelentette ki, mik�zben v�szj�sl�an felemelte a kez�t, de nem t�rt�nt semmi.

-          Mi van, elhagyott a var�zser�d?(Inu)

-          Nem figyelsz pincsi. – nem �rtettem mir�l besz�l a sz�ke. Nincs semmi… v�rjunk csak. Mi f�nylik ott a kez�ben? Mint egy kis labda. Aj-aj! Van egy iszony� rossz �rz�sem.

-          Hogy-hogy nem figyelek? Nem csin�lsz semmit. – v�laszolt Inuyasha. Te vak vagy? Nem l�tsz a k�t sz�p szemedt�l? �s Kagome, Sango, �s a t�bbiek sem…. Kagome! Menek�ljetek! T�madjatok, vagy v�dekezetek legal�bb. Nem l�tj�k. Biztos, s�t tuti. De akkor �n m�rt… m�rt l�tom? A fi� kez�ben a g�mb egyre csak n�tt, �s n�tt. A v�g�re m�r akkora volt, mint � maga. Most m�r v�gk�pp sz�lni akartam a t�bbieknek. Vesz�lyben vannak. Neki fogtam de semmi. �jb�l er�t fogtam magamon, de ism�t semmi. Kiab�lni akartam. Azt akartam, hogy mindenki hallja a hangomat. Mindenki a ki vesz�lyben volt. Besz�lni. Igen. Csak besz�lni akartam. �m a sz�m m�g mindig n�m�n mozgott.

-          K�sz�lj a hal�lodra, kutyuli! – mondta �r�lten a fi�. J�zusom! Ezek m�g mindig nem l�tj�k a hal�lt rejt� g�mb�t. Sz�lnom kell. Musz�j.  – B�cs�zz el az �letedt�l!(a sz�ke)

-          Te bolond vagy! Hogy �rthatn�l nekem. Messze vagy hogy meg�ss�l. – „oktatta” ki Inuyash�nk a fi�t.

-          Inuyasha! Itt valami nem stimmel. – hadarta Miroku, �s k�zelebb l�pett Sangohoz.

-          Ugyan m�r! Ha te nem mozdulsz meg, AKKOR MAJD �N. – ki�ltotta a f�lszellem.

-          „Gyere csak. �gy is csak erre v�rok.” – gondolta mag�ban a fi�. A t�k�r seg�ts�g�vel m�g ezt is hallottam. Kir�ly ez a t�k�r! Csak ne b�n�tana le. Inuyasha v�szesen k�zeledett a fi� fel�, �s egyben a temet�s�re is.

-          INUYASHA! �LLJ MEG! A VESZTEDBE ROHANSZ! – v�gre. A szavak v�gre nem hangtalanul hagyt�k el a sz�mat.

-          Mi? Ez… K�rmen hangja. – suttogta Sango halkan, m�gis �rthet�en.

-          Inuyasha! Figyelj r�m. A fi� kez�ben egy f�nyes g�mb van, amibe a bele rohansz, akkor egyszerre mehet�nk a temet�sedre.

-          Fogd be. – morogta a fi�. Szemfogai hegyesedni l�tszottak, �s szemei kiss� r�m�lt� v�ltak. Megijedt? Vagy ez ink�bb csak taktika? Mindegy, hiszen nem tudok innen semmit sem tenni. Csak dirig�lok.

-          Most m�r �rtem. Ez�rt nem k�zeledett hozz�d, Inuyasha. Vigy�znunk kell vele. – mondta Miroku. Egy pont a szerzetesnek!

-          Ugyan m�r. F�l k�zzel leter�tem ezt a kis mitugr�szt. – k�hintett fel Inu. Marha! Hogy lehet valaki ennyire cs�k�ny�s buta majom.

-          Idi�ta! – mormogta a fi� – Hozz�m sem tudn�l �rni. Hanem l�tn�d olyan aura vesz k�r�l, amin egy ilyen harmadrang� f�lszellem nem tud �thatolni. – aura? Mif�le au… a francba. A francba, a francba, a francba(nyugi, nem ragadt be a billenty�J). A sz�k�t f�nyes, k�k aura vette k�r�l. Mint a nap, �gy vil�g�tott.

-          Kit �rdekel a rohadt aur�d. MOST LESZ�MOLOK VELED! – ord�tozta Inuyasha. IDI�TA!!! De m�r t�l k�s� volt sz�lni. Inuyasha a fi�hoz �rt, �s neki v�gta a Tetshuigat (nem tudom, hogy kell norm�lisan �rni), �s ut�na… semmi. Inu k�zd�tt hogy �tt�rje az od�ig m�g szinte l�thatatlan pajzsot. A kard s�rg�n szikr�zott, �s lassan elrepedt. Csak egy v�konyka cs�k volt.

-          A fen�be! – suttogta Inuyasha m�rgesen. A fi� g�nyos mosollyal n�zett r�, majd felemelte a jobb kez�t - �s a f�lszellem m�r nem b�rta - oda „rep�lt” Kagome�k orra el�.

-          Inuyasha! J�l vagy? – t�rdelt le mell� Kagome.

-          Persze! – mondta mogorv�n a fi�.

-          Te, sz�ke. Mi a csud�t akarsz Inuyash�t�l? Persze azon k�v�l, hogy megakarod �lni. – vontam k�rd�re a fi�t.

-          Hm… - gondolkodott a sz�ke. – Tulajdon k�pen semmit. Csak egy �tlagos szellem, aki csak �rthat a vil�gnak. – n�zett fel az �gre, amit alig lehetett l�tni a f�k lombjait�l. – B�r lenne egy k�rd�sem hozz�d, te l�ny?

-          Mondjad csak. – lep�dtem meg a k�rd�sen.

-          Hogyan tudtad megt�rni a T�k�r �tk�t?

-          Mi??? – n�ztem egy nagyot. Mi az hogy megt�rni a T�k�r �tk�t. – Mi a csud�r�l makogsz?!

-          A T�k�r, amit el�d raktam, egy olyan �tkot tartalmaz, ami egy haland�t, vagy egy �tlagos szellemet azonnal leb�n�t, de egy hatalmas erej� d�mont csak r�vid ideig.

-          De h�t �n nem vagyok szellem. �n egy �tlagos tin�dzser l�ny vagyok. – ord�tottam a fi�nak.

-          Igen, ezt �n is tudom. De amint l�tod…. �gy l�tszik, m�gsem vagy �tlagos l�ny – v�laszolt flegm�n.

-          Fogd be! Egyetlen sz�d sem igaz. Megint csak �t akarsz minket verni. – mondtam, �s szerintem a t�bbiek is egyet �rtettek velem.

-          Oh, �n most igazat mondok. – dobta be a d�g�s figur�t.

-          Tudod mit. Ez a besz�lget�s m�r kiss� elcs�pelt. Nem �rdekel perpillanat K�rmen mi is igaz�b�l, de most k�sz�lj a hal�lodra sz�pfi� – suttogta �rthet�en Inu �s hangos ki�lt�ssal megindult a feh�r szellemvad�sz fel�.

-          Ostoba! – mondta a fi�, de ekkor m�r el�rte a mi kis f�lszellem�nk. A k�t f�l ism�t egym�snak esett. A kard, �s a pajzs k�zti �d�z csata kezdet�t vette.