A harc

Inuyasha hi�ba er�lk�d�tt. Ak�r h�nyszor neki veselkett, ak�r h�nyszor megpr�b�lta �tt�rni az �tt�rhetetlent - � j�rt p�rul. A sz�ke fi� csak �llt, megvet�en n�zve Inuyash�ra. Olyan volt mintha egy filmet n�zn�k. Csak most �n is szerepl�je vagyok a t�rt�netnek. A Tetshuig�n t�bb v�kony reped�s futott v�gig, de nem ker�lt olyan �llapotba, hogy elt�rj�n. Inu kimon� fels�je sz�t volt szakadva, megperzsel�d�tt itt-ott. De nem hagyta mag�t.  V�szesen k�zeledett �jra a fi� fel�, �s �gy l�tszott f�l�nyben van, de �jra a f�ld�n tal�lta mag�t.

-          Inuyasha! – indult Kagome, de a f�lszellem parancsol� hangja meg�ll�totta.

-          Maradj ott, te idi�ta!

-          M�rt nem adod m�r fel? A hirtelen hal�l jobb, mint a k�nz�s, tudtad? – „ok�totta” foglyul ejt�m szeg�nyk�t.

-          Engem te ne tan�tgass�l, hallod? �llj ki velem, a n�lk�l a pajzs n�lk�l. Vagy tal�n gy�va vagy? – ki�ltotta Inuyasha. A fi� m�lyen morgott egyet.

-          Rendben, legyen. De hiddel, �gy sincs sok es�lyed – suttogta, majd l�tni lehetett, ahogy a pajzs szer� aura, sz�pen, lassan elt�nik.

-          Na, ez m�r jobban tetszik. – mondta a mi kis f�lszellem�nk, �s neki rontott a fi�nak. A fi� k�nnyed gyors ugr�sokkal t�rt ki a t�mad�sok el�l, m�g Inuyasha v�resen k�zd�tt. Mikor �gy l�tszott, hogy a fi� beleunt, ez�rt a k�nny� v�dekez�sb�l �tt�rt komoly, gyors t�mad�sra. Inu alig tudta szem�vel k�vetni a fi�. �sszezavarodott k�pe n�zett vissza r�m a t�k�rb�l. Jaj, Inuyasha! Hogyan tudn�k seg�teni neked? K�rd�sekkel bomb�ztam meg a fi�t magamban, de nem volt m�s v�laszt�som. Mit mondhattam volna neki? Jaj, m�r megint nem figyelek. A harc sajnos nem Inunak kedvezett. S�t, pont ellenkez�leg. A sz�ke sz�pfi� egy egyszer� mozdulattal „les�p�rhette” volna mag�r�l a kis �dest, de nem tette. Mi�rt? De nem volt sz�vem bele ki�ltani a csat�ba. Egy szinten ezt az eg�szet… �lveztem. Igen ez a megfelel� sz�. �lveztem… A sz�ke fi� �jra megrohamozta. Gyorsan, er�sen, sokszor a gyomr�ba v�gott, majd h�tra h�zta a k�t kez�t, majd egybe t�ve ezt ki�ltotta:

-          Sz�l l�ket! – �s ezzel a fi� kez�b�l mintha egy er�s fuvallat �radt volna. Fuvallat?! Sz�l�radat! A f�lszellem hat�rozottan rep�lt, �s a f�ldre �rve, Kagom��k el� cs�szott.  

-          Inuyasha! – ki�ltotta Kagome, �s a fi� mell� t�rdelt. Nem l�ttam a szem�t, de �reztem baj van. Inu ilyenekkel nem lehet ki�tni, de ez a fi� gyan�s volt. Sunyin mosolygott, majd sz�pen lassan  besz�lni kezdett.

-          Hagyjad haland�. M�r alig van benne egy kis �let.

-          Hogy?! – ki�ltott egyszerre mindenki. �n nem sz�ltam semmit. Kagome megemelte a f� fej�t, �s sik�tott egyet. S�padt volt, sz�j�b�l apr� v�rcs�k csurgott ki. L�tszott hogy a miko szeme megtelik k�nnyel, de nem s�r. Miroku �s Sango a haragt�l �sz n�lk�l a fi�ra t�madtak, aki k�nnyen leszerelte �ket.

-          Itt m�r nincs dolgom, �gy hogy megyek is. Ok n�lk�l nem �l�k. – hallottam a v�lasz�t, mely t�l ment a hat�ron.

-          �llj csak meg! – mondtam a m�r indul� fi�nak. – Azt hiszed, hogy csak �gy lel�phetsz. Kicsik�t ki�t�d a fi�t, azt�n t�k nyugisan elhagyod a harcteret, te kis k�gy�?! H�t akkor nagyon t�vedsz. – teljesen kikeltem magamb�l. A t�k�rh�z hajoltam, ami szinte m�r az arcomat �rintette. �reztem a leheletemet.

-          Most mi a bajod? B�ntottam a kis bar�todat? – v�laszolt pimaszul.

-          A pimaszs�god m�r csak a gonoszs�goddal vehetn� fel a versenyt. – suttogtam. Mintha, nem is �n lettem volna… - De most megfizetsz az�rt hogy �gy g�zsba k�t�tt�l, te nyavaly�s. – �reztem,hogy a leveg� felmelegedik k�r�l�ttem, a kezem pulz�lni kezd. Verejt�k cseppek  csurogtak le a hal�nt�komon, �s a homlokomon. – Mi…. mi t�rt�nik velem? – ny�gtem fel, de m�r nem tudtam mit csin�lni. Hirtelen �j bar�taim, �s a sz�ke fi� k�z�tti tiszt�son tal�ltam magam.  Csod�lkoz� tekinteteket �reztem magamon, de nem tudtam erre figyelni. A forr�s�g sz�d�t� volt, mintha valami �getn� a bens�met.

-          Hogy a csud�ba ker�lsz te ide? – szegezte nekem a k�rd�st az a szem�t, de v�laszolni m�r nem tudtam. A t�rdem �sszerogyott, testem akaratlanul is �sszer�ndult. Karjaimat a testem k�r� fontam.

-          Arh! – ord�tottam f�l. Ekkor hirtelen kiegyenesedtem, �s a testem a leveg�be emelkedett. Feh�r f�ny fogott k�rbe. �reztem, hogy a testem �tv�ltozik. A hajam simogatta a testem, �s �n k�bultam lecsuktam a szemem.

-          Ez csod�latos! – hallottam Sango hangj�t. A kezemet a testem el�tt �sszekulcsoltam(mell magass�gban). A testem m�g mindig a leveg�ben volt. �reztem, hogy valami van a h�tamon. Vagy a h�tamban…

-          Ezt nem hiszem el! – csod�lkozott Shippo. – K�rmennek sz�rnyai vannak. – Nem �rtettem. Sz�rnyaim? Kinyitottam a szemem, �s l�tnom kellett, igaza van a kis r�k�nak. A h�tamon egy p�r sz�rny d�szelgett. Olyanok voltak, mint az angyalok�. Tollasak.

-          M�gis mi vagy te? – hallottam a fi� szavait. Oda fordultam. A fi� lep�d�tt arca n�zett vissza r�m. – Te nem lehetsz angyal! – t�nyleg nem lehetek. Vagyis… �n ezt nem �rtem.

-          Nem tudom. – mondtam kiss� elhal� hangon.

-          Te… te egy szellem vagy! – ord�totta a feh�r szellemvad�sz. – �s ha az vagy, h�t akkor megkell, hogy �ljelek! – a sz�kes�g megindult fel�m, kez�t a magasba emelte, melyben egy t�zgoly� form�l�dott ki. – Most v�ged! T�z nyal�b! – �v�lt�tte. A goly� sebesen sz�guldott fel�m. Miel�tt azonban el�rt volna, �szt�n�sen kiny�jtottam a kezem, melyb�l egy v�zsug�r csapott ki. Ezzel eloltottam a t�zet.

-          Mi? Ez hogy lehet?! Eloltottad a t�zem?! Te sz�rnyas szellem… - morgott a fi�.

-          Hogy �n, szellem? Hahaha! Ezen nevetnem kell. Ha szellem lenn�k szerintem k�r�l�ttem m�r mindenki halott, lenne. – mondtam higgadtan. Sz�tt�rtam a karomat, �s fel� rep�ltem, m�g �n sem �rtettem, hogy.

-          Maradj ott! – ki�ltotta k�ts�gbe esetten. Egyre jobban k�zeledtem fel�. Alighogy egy karny�jt�snyira volt t�lem.

-          Maradj ott, nem hallottad?! – ord�totta a fi�. Sz�ke tincsei k�cosan l�gtak a szem�ben, melyt�l baromi �desen n�zett ki. Mint egy �des �lom… Mereven �llt ott, a szeme k�ts�gbe es�st t�kr�z�tt. Lassan el�rtem, �s meg�rintettem a kez�t. Remegett. Ez nagyon meglep�, hisz nem l�tsz�dott rajta. Az ujjaim feljebb cs�sztak a karj�n, m�r a v�ll�t fogtam. K�zelebb h�z�dtam hozz�, a talpam m�r a f�ldet s�rolta. A fejemet felemeltem, �s belen�ztem a szem�be. � csak n�zett, mereven el�re. Lehunytam a szemem, �s az arcomat az �v�hez k�zel�tettem. M�gis… mit csin�lok… �n? M�r �reztem a fi� lehelet�t, �s sz�vdobog�s�t. Olyan vadul vert…

-          K�rmen! M�gis mit csin�lsz? – k�rdezte remeg� hanggal Miroku.

-          Nem-tu-dom… - suttogtam sz�tagolva a szavakat.. A sz�ke fi� ajka m�r �rintette az eny�met, majd meghallottam a saj�t hangomat. – Nyisd f�l a szemed! – majd ajkaimat az  �v�hez tapasztottam. A fi� egy ideig t�tov�zott, majd vissza…. vissza cs�kolt. Mit csin�l ez? Mit csin�lok �n? Mikor kinyitottam a szemem, a fi� m�g mindig lehunyott szemmel �llt. Azt�n olyan sz� hagyta el a sz�mat, amit m�g �n sem hittem el, hogy ezt �n mondom…

-          Matsuyo, hallasz engem? – k�rdeztem… Matsuyo. M�gis honnan tudtam… a nev�t? A fi� b�lintott, �m hirtelen a teste megr�zk�dott, �s er�tlen�l esett a f�ldre. Az �n testem is megv�ltozott. Egy villan�s volt az eg�sz. A h�tamr�l a sz�rny elt�nt, �s �n a t�rdemre rotytam.

-          K�rmen! – ki�ltotta Kagome, �s elindultak fel�m. Persze m�r Inuyasha is mag�hoz t�rt, �s m�r nem n�zett ki olyan rosszul. Kagome let�rdelt hozz�m, �s remeg� hanggal megsz�l�tott.

-          J�l vagy, K�rmen?

-          Persze. Csak egy kicsit sz�d�l�k.

-          Beavatn�l minket abba… - �lt le el�m Inuyasha. – M�gis mi vagy te, tulajdon k�pen? – ujj�t az arcomhoz emelte, �s megb�kte az orromat, mintha azt rem�lte volna, ez v�laszt ad a k�rd�seire. Nem tudtam meg�llni, hogy ne l�kjem arr�bb a kez�t.

-          Fogalmam sincs mi t�rt�nt velem. – mondtam durc�san. – �s egyenl�re nem is �rdekel.

-          Megtudom �rteni min mehetsz most �t. – mosolygott r�m Kagome. – Mikor �n ide ker�ltem, �s el�ker�lt a testemb�l a Szent�gk�, nem tudtam mire v�lni a helyzetet.

-          Nem �rtek az eg�szb�l semmit. Egyszer csak ide ker�l Jap�nba, a k�z�pkorba, egy f�lszellem, egy szerzetes, egy szellem�rt�, k�t d�mon �s egy j�v�b�l j�tt l�ny k�z�. Azt�n megt�mad egy feh�r szellemvad�sz, leb�n�t, megt�madja a p�ldak�pemet, - itt Inura mutattam, aki nagyon meglep�d�tt. – majd �tv�ltozom valamif�le szellemm�, �s… megcs�kolom ezt a sz�k�t. – a hangom elcsuklott, k�nnyek sz�ktek a szemembe.

-          Hiddel K�rmen, semmi baj. – egy meleg kezet �reztem a v�llamon. Sango kedvesen r�m kacsintott.

-          K�szi! – h�pp�gtem. Tekintetem a fi�ra emeltem. Eszm�letlen�l fek�dt a z�ld f�n. – Vele meg mi lesz.

-          Nem tudom. – suttogta j� hangosan Miroku.

-          �lj�k meg. Vagy adjuk el rabszolg�nak. – sorolgatta j� kedv�en Inuyasha.

-          Milyen j� kis �tleteid vannak. – mormogta Shippo �s Kagome.

-          Hihi! – kuncogtam. Tekintetem ism�t a fi�ra t�vedt. Az az �des arc. Eszm�letlen�l fek�dt �g mindig. – Nem �lhetj�k meg, �s nem is adhatjuk el rabszolg�nak.

-          Akkor m�gis mit csin�ljunk vele te kis angyal?! – csattant fel m�rgesen Inuyasha. Villog� szemel r�n�ztem.

-          Fogd be a sz�d, k�l�nben m�g kapsz egyet a fejedre.

-          Keh. Nem vagyok kutya hogy �gy besz�lj velem. – morgott.

-          Igen? Akkor mi az a k�t f�l ott a fejeden?! – k�rdeztem pimaszul, majd megh�ztam mind a k�t f�l�t.

-          H���! Azonnal engedd el. Nem halod?! – ki�ltozott Inu. �n azt�n elengedtem, �s oda ballagtam a fi�hoz. Elsim�tottam p�r tincset az arc�b�l.

-          Magunkkal vissz�k. – jelentettem ki.

-          Hogy? K�rmen, te meg�r�lt�l? – k�rdezte Miroku.

-          K�rmen, ez a fi� majdnem meg�lte Inuyash�t. – mondta Kagome.

-          Tudom, de �rzem, itt bel�l, hogy megv�ltozott a v�lem�nye. – a sz�vem vadul vert. Mi ez? Tal�n tetszik ez a fi�. Nem, az teljesen ki van z�rva.

-          Rendben, ha te is �gy akarod. – mondta Inuyasha hossz� gy�zk�d�s sor�n. �s �n boldogan folytattam az �t h�rta l�v� r�sz�t az erd�ben. A fi�t Miroku cipelte a h�t�n, mert Inuyasha nem volt hajland�.