Az els� h� sz�lte dallam

-         Au! – ki�ltotta valaki az �gyam al�l, majd kim�szott, �s a fej�t d�rzs�lgetve fel�llt. – Soha t�bb�! �rtitek? Soha t�bb� nem m�szok ez al� az �gy al�!

-         Ezt m�r h�nyadszorra mondja m�r? – k�rdezte a szoba ajtaj�val szembeni fotelba �l� l�ny.

-         Azt hiszem �gy hatodszorra… - sz�lalt meg az �gyamon fekv� szint�n n�nem�, aki egy tele�rt f�zetet lapozgatott, n�ha itt-ott beleolvasva.

-         H�t, ha ennyire sz�molgat�s kedvetekbe vagytok, �rj�tok meg helyettem a matek h�zit. – morogtam a szoba bal sark�ban l�v� �r�asztalom fel�l. – Istenem, komolyan mondom, ha ez a tan�r m�g egy ilyen egyenletet felad, �n…

-         Ezt h�nyadszorra mondja? – k�rdezte a fotelben terpeszked� l�ny �jb�l.

-         Ezt direkt csin�lod? – k�rdeztem egy�tt Kathrinnal, aki az �gyamba verte be a fej�t, mert azokat a jegyzeteket kereste, amiket r�m b�zott �gy k�t hete, �s �n szent�l �ll�tom, hogy ott van. Ha meg m�g sem, akkor anyut okolom.

-         Biztosan. De ezt ti mikor �rt�tok? Mikor �n elutaztam h�tv�g�n? – k�rdezte Zoey, mik�zben v�gre valah�ra felterpeszkedett az �gyamr�l.

-         Nem, azt akkor, amikor ny�ron elutazt�l, de mint szokta, Zizi m�r megint elpakolta. – v�gta r� Amy, a l�ny aki a fotelban �lt. A Zizi pedig �n voln�k. Persze nem ez a rendes nevem, mert ilyen n�vvel �lni gy�trelem lenne. Isabell Vardantnak h�vnak, 16 �ves vagyok, s�t�tsz�ke hajjal, �s k�k szemekkel. Kathrin Roberts az unokatestv�rem, barna haj�, barna szem�, 15 �ves l�ny. N�ha az agyunkra tud menni a sok h�ly�sked�ssel, de nagyon kedves �s aranyos l�ny. Amy James 16 �ves, k�k szem�, sz�ke haj� l�ny. K�z�l�nk tal�n � a legviccesebb, �s okosabb. Zoey Hanson pedig 15 �ves, z�ld szemekkel, �s sz�ke hajjal. � a legkedvesebb, �s legingerl�kenyebb l�ny, akit ismerek. �s a legszerelmesebb, b�r ezt sosem mutatja ki. �n h�t meg tal�n a legmeg�rt�bb. Mint minden reggel, most is valamelyik�nkn�l �sszegy�l�nk, hogy egy�tt menj�nk suliba. Most n�lunk tal�lkoztunk. Persze apa m�r megint h�zta az orr�t, de sebaj.

-         Istenem, mire �rod m�r meg ezt a semmis�get? – csattant fel �jra Amy.

-         Soha. – ny�sz�r�gtem. Megfogtam a matek felszerel�sem, �s a t�sk�mba cs�sztattam. – Mehetn�nk.

-         V�gre! B�r �gy is, �gy is lek�ss�k az els� �r�t. – n�zett Kath az �ra fel�.

-         Kivel van ma az els� �r�nk? – k�rdezte Zoey. Az �rarendre pillantottam, �s el�nt�tt a sz�rny� felismer�s, hogy... Kaptam is fel a t�sk�m, amit m�g nem cipz�roztam be rendesen.

-         Ugye nem…- k�rdezte volna Kath, de m�r tudt�k hogy �gy is.

-         Ne, a m�ltkor is nagyon kiakadt. – r�m�ld�z�tt Zoey m�r el�re is, mik�zben trappoltunk le a l�pcs�n. – Azt mondta m�g egy ilyen �s…

-         J�n az igazgat�. Mindig ezt mondja. – mondta anyuk�m. – M�r megint Miss Bucklerrel van �r�tok?

-         Igen. – mondtam, �s az arc�ra nyomtam egy puszit.

-         J�l van, csak �gyesen!

-         Ok�. Szia! – k�sz�ntem, �s rohantam el�re a t�bbiekhez. Nem laktunk messze az iskol�t�l, gyalog �t percre van t�l�nk. De mivel m�r december k�zep�n j�runk, az utak cs�sz�sak, de m�g h�, egy pihe sem hullott. Hat, h�t percnyi fut�s ut�n be�rt�nk az iskola kapuj�hoz, onnan az ajt�hoz, �s berontottunk. K�sz�nt�nk a port�s fi�nak, aki az oszt�lyt�rsunk volt, Peter Brown. �s persze Amy kedvence… Mint nekem Chris, Kathnek Tom, b�r vele nem r�g szak�tott, �s Zoeynak Jessy. Futottunk tov�bb, fel a l�pcs�n, �s v�gig a folyos�n. Az iskola folyos�i �resek voltak. H�rom perce becs�ngettek. Idegesen toporogtunk tov�bb, m�g az oszt�lyunk el� �rt�nk. Zoey f�lve bekopogott, �s les�t�tt arccal bevonultunk.

-         J� reggelt! Eln�z�st a k�s�s�rt! – hallottam a hangom, p�r m�sodperc hallgat�s ut�n. Miss Buckler r�nk pillantott, rosszall�an megr�zta a fej�t.

-         Elvan n�zve. Sicc a helyetekre. – motyogta, H�l�san n�zt�nk a r�gi, �reg �s kedvenc tan�rn�nkre. �n Zoey mell� �ltem le, m�g Kath �s Amy m�g�nk. Az oszt�lyt�rsaink kedvesen n�ztek r�nk, de szerintem titkon nem igaz�n d�jazz�k ezt a napi k�s�st. F�leg �gy szerd�n, �s p�nteken. Ma p�ntek van. Miss Buckler a t�bl�ra �rja a szok�sosnak nem mondhat� dolgokat. Szeretem az irodalmat, amit tan�t. �rdekesen, �rthet�en magyar�zza el a dolgokat. De nem az�rt � a kedvenc tan�runk. � mutatta meg, hogy milyen �rdekes is a zene, a felcsend�l� dallamba rejlett titok. Ez tal�n egy kicsit cs�p�g� jellemz�s volt, de ami igaz, az igaz. � tan�totta meg Amyt �s Kathet git�ron j�tszani, �s � m�r akkor tudta, hogy, Zoey nagy dobos lesz, hisz m�r a felcsend�l� zene els� ritmus�ra dobolt a tollaival az iskolapadon. �s � fedezte fel, hogy �rdemes a hangomat k�peznem.

-         Isabell Vardant! – ki�ltott r�m valaki.

-         Igen? – k�rdeztem k�nomban els�nk�nt.

-         Hol j�rk�lsz kis pacsirt�m? M�r m�sodszorra k�rdezem, ki a g�r�gistenek f�istene, �s ki a feles�ge. – n�zett r�m kedvesen.

-         Zeusz, �s a feles�ge H�ra.

-         Pontosan. Kate! – �s folytatta a sz�mon k�r�st. Majd az �ra v�g�n egy r�pdog�t �ratott, mivel Robert �s Benjamin nem b�rtak csendben maradni �s nem �ssze veszni, mint mindig.

-         K�sz! Megbuktam. Ez is egyes lesz, �s bukta. – borult ki az el�ttem �l� Chris az �ra v�g�n, mikor m�r Miss Buckler kiment az oszt�lyb�l. A fekete haj�, z�ld szem� fi� igazat besz�lt. Nagyon rossz volt irodalomb�l. J� tanul� lenne, ha tanulna, �s nem �lland�an csak g�pezne. A lusta sz�p szem�.

-         M�r megint nem tanult�l? – bukott ki Jessy, a mellette �l� fi�. Barna haja, �s barna szeme m�rgesen vill�dz�t.

-         Nem. – vonta meg a v�ll�t. H�tra fordult hozz�m, hisz tudta, �n mindig meg�rtem.

-         Szia Pacsirta! – k�sz�nt r�m szomor� mosollyal.

-         Ne, l�gy sz�ves Chris ne tedd ezt! – suttogta Zoey n�hai dr�m�val f�szerezve. – Amikor �gy n�zel Iz�ra, � mindig megsajn�l, �s babusgat.

-         Ki? �n? – vigyorogtam.

-         J�, j�. De �n annyira szeretem, ha babusgat. – vigyorgott szint�n � is.

-         Majd kijav�tod. Ha meg nem, akkor majd �tj�ssz hozz�nk, �s �n majd irodalomb�l, te meg matekb�l korrepet�lsz. – vettetem fel az �tletet.

-         Ok�, majd �sszej�tt�k, rendeltek egy pizz�t, �s valami ny�las filmet n�zve elkezdtek… - sorolta Amy, de �n m�g id�ben befogtam a sz�j�t. Chris bamb�n n�zett.

-         Semmi. – v�laszoltam. � mosolyogva b�lintott, hisz tudta mit akar kimondani Amy. T�rt�nelem �r�n egy kis levelet kaptam t�le, hogy nem lenne rossz dolog, ha holnap elmenn�k vele �s a bar�tokkal csavarogni. Sz�val az eg�sz bag�zs ott lenne. Amy, Kath, Zoey, Kate, �n, Peter, Tom (akit legsz�vesebben belefojtan�k egy kan�l v�zbe), Jessy, Robert, �s Chris. A napnak hamar v�ge lett. Elindultunk Amy�khez. Mivel ma p�ntek van, mindig n�luk pr�b�lunk. Zoey volt az er�s�t�k �ssze szerel�s�nek fel�gyel�je. �n addig a kaj�t szereztem be a k�zeli boltb�l. N�gy darab chipset, �s n�h�ny �d�t�t vettem, na meg egy csavarh�z� k�szletet, mert Zoey m�r megint panaszkodott, hogy sosincs. Mosolyogva szaladtam vissza. Nagyon j� �rz�s volt mindig abb�l a boltb�l Amy�k fel� tartani. Nyugtat� �rz�s volt. Mire vissza �rtem m�r mindennel k�szen voltak.

-         V�gre! Na kezdj�k? – Zoey m�r a dobokn�l �lt, �s k�rd�n n�zett r�m.

-         Persze. – a mikrofon fel� tartottam, �s megragadtam.

-         Akkor? Mivel kezdj�k? – Amy r�m n�zve, l�tv�n mennyire boldog vagyok.

-         Hazug �rny? – Kath. Tal�n ez a kedvenc sz�ma mi�ta Tom elhagyta.

-         Ne m�r. – mondta Zoey.

-         Hagyjuk, �gy is r�ker�lne a sor. – mondta Amy.

-         Rendben. – nyafogott Kath. Felcsend�lt a git�r, majd besz�llt Kath �s Zoey is. Majd �n is…

Hogy mi is a l�t, az �let?

�tver�s, hazug �g�ret

De nem vethetsz neki v�get

A sok k�nos szenved�snek

�lned kell. T�rj tov�bb

De mi�rt? M�rt kell ha f�j?

Nincs m�r mi visszatart

Nincs m�r ki marasztal

refr�n:

S�t�t �rnyak vesznek k�rbe

Fojtogatnak, de meg nem �lnek

Kez�k kiny�l sz�vembe mar

A szemem kihuny, a t�z elhal

Elt�nik a boldog mosoly

Elt�nik az �des vigyor

Sz�rke k�d sz�ll szememre

S�t�t f�tyol a lelke…

A hangom elcsuklott. �reztem a h�tamon Zoey rosszall� pillant�s�t, �s a t�bbiek aggodalm�t.

- Na meg mondtam, �n megmondtam. – bossz�sodott Zoey. – �rjuk �t a dallam�t, mert ezt a hangot sosem tudja ki �nekelni a m�ly hangok ut�n.

- Zoey! – ki�ltottam.

- Most mi van? – �rtetlen�l n�zve r�m. �n nem v�laszoltam. Megragadtam Kath �s Amy karj�t, majd kinyitottam a nagy gar�zsajt�t. Kint hullott a h�. A feh�r gy�ny�r�s�g beter�tette az udvart. A s�r� h�n alig l�ttunk �t.

- M�r akkor n�h�ny pihe esett, mikor j�ttem ide fele. – nevettem. – De nem hittem hogy h� lesz bel�le. – a feh�r h�pelyhek lassan estek a f�ldre estek. M�r a bok�nkig �rt a h�. Kath befutott a gar�zsba, �s fel�lt�zve j�tt vissza.

- H�t te meg? – k�rdezt�k k�rusban.

- Er�ltess�tek meg az agyatokat. – majd elindult ki, �s egy h�goly�t gy�rt �s fel�nk dobta. Nevetve mi is fel�lt�zt�nk. A h�goly�k puffogva csattantak sz�t a kab�tunkon. �r�kig kint h�goly�ztunk, csak arra lett�nk figyelmesek, hogy bes�t�tedett. A dolgokat a gar�zsba sz�tszerelt�k, �s bevonultunk a h�zba. Hajat sz�r�tottunk, �s mivel hasonl� volt a ruha m�ret�nk, Amy adott nek�nk is sz�raz ruh�t. Megc�loztuk a konyh�t, �s Zoey meg �n ehet� �telt csin�ltunk magunknak. Majd a nappaliba vonultunk t�v�t n�zni. Sok�ig csendben �lt�nk, majd Kath hirtelen megsz�lalt.

- Ez az els� h�.

- Igen. Ami azt jelenti, hogy nem sok�ra kar�csony. – mosolyogtam.

- Tudj�tok… - suttogta Amy. – Ti vagytok a legjobb bar�tn�im, �s �r�l�k, hogy veletek t�lthetem egy els� h�es�st az id�n.

- �n is. – motyogta Zoey, hisz nem szerette kimutatni, hogy milyen �rzelmes szem�lyis�g is val�j�ban. Eszembe jutott egy r�gi dal, amit egy es�s napon �rtunk.

Voltam �n m�r �gi angyal, �s pokolb�li t�zd�mon. J�rtam �n m�r aranyt�ren �s �vegszil�nkos utakon. F�ltett engem j� is, rossz is m�r. Seg�tett m�r f�ny �s �rny!

 �nekeltem, �s a t�bbiek is besz�lltak a refr�nbe.

Nem tudom ki vagyok, �s mi�rt van ez az eg�sz. M�rt f�j ha rep�l�k, �s megtudom milyen is az igaz �let!

Nevetve d�lt�nk h�tra az �gyon.

- Ezt m�g hetedikes korunkba �rtuk. – Amy elm�lyedve besz�lt.

- Mennyire nem tudtunk akkor m�g milyen is az �let. B�r… - Kath r�m pillantott.

- M�g most sem! – mondtam k�rusban Zoeyval.

- Csajok! Rem�lem �r�kre j� bar�tn�k maradunk. – mondtam s�ros hangon. A h� m�g mindig esett, ami bar�ts�gunkat m�g szorosabbra fonta. Egy kulcs fordult a z�rban. Halk l�ptek hangja csapta meg a f�l�nket.

- Sziasztok l�nyok! H�t ti meg mit csin�ltok? – k�rdezte Amy anyuk�ja.

- Semmit anya. Csak az els� h� dallama csapta meg a f�l�nket. – mondta Amy vicceskedve. Mi meg csak nevett�nk.

- Rendben, de amikor m�r nem hallj�tok a dallamot, gyertek ki a konyh�ba egy kis te�ra. – mondta, �s kiment. A l�nyok kimentek, de �n m�g mindig bent �ltem. Az ablakon kib�mulva m�g mindig a h�es�st b�multam.

- J�ssz? Vagy m�g tov�bb b�mulsz ki az ablakon? – k�rdezte Zoey. – Ugye nem vagy m�rges r�m, amit mondtam a gar�zsban?

- Nem. Megyek. – mondtam, �s � ebb�l mindent meg�rtett. Kiment�nk a konyh�ba, de m�g egy utols� pillant�st vetettem a h�es�sre, �s a dallam �jra felcsend�lt a f�lemben. Az els� h� sz�lte dallam…